Home | Posts RSS | Comments RSS | Login

VKF! XXIV. - Házi kifli kelesztés nélkül - Az ínyesmester nagy szakácskönyvéből

2009. április 18., szombat


A Recept:
Ez egy nagyon finom, nagyon gyors házi kifli receptje. A tésztája foszlós, egyszerre édes és sós, ráadásul 3/4 óra alatt elkészül sütéssel együtt.
Nem véletlenül írja Ínyesmester, hogy váratlan vendégnek is ideális. Lehet tölteni is, mi kipróbáltuk pl. egy kis kocka étcsokival megtöltve: isteni finom! De mehet bele sajt, túró, kemény lekvár, stb.
Az eredeti mennyiségeken (lsd. lejjebb) változtattam egy kicsit, az 5 dl tej nagyon sok 60 dkg liszthez, kezelhetetlenül folyós lesz tőle a tészta.

Hozzávalók:
60 dkg finomliszt
4 - 4.5 dl tej
3 dkg élesztő
5 dkg olvasztott vaj
1-2 ek cukor
1/2 ek só

Megmelegítjük a tejet (ne legyen forró), beletesszük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és 10 percre félretesszük meleg helyre. Ennyi idő alatt szépen felhabosodik az élesztő.
Hozzáöntjük a lisztet, amibe belekevertük a sót és összegyúrjuk. Hozzátesszük az olvasztott vajat és szép simára dagasztjuk. Nagyjából 5 perc dagasztás elegendő.
Hatfelé osztjuk a tésztát, a darabokat egyenként kb. 20-25 cm átmérőjű körlappá nyújtjuk, a körlapokat 8 cikkre vágjuk. A körcikkeket a széles végénél kezdve feltekerjük kis kiflivé és tepsire pakoljuk. Ilyenkor tehetjük bele a tölteléket is. Sülés közben nagyon megnőnek, ezért jó messze rakjuk őket egymástól.
Megkenjük a tetejüket egész, felvert tojással és előmelegített sütőben szép barnára sütjük. Én légkeveréssel sütöttem 200 C fokon 10 percig. Sima sütőt 220 C fokra forrósítsunk fel.
Ez a kifli nem ropogós héjjú, inkább kalácsszerű, foszlós belű.

A tárgy: Az ínyesmester nagy szakácskönyve

A könyvet a papám vette a nővérének az 50-es évek közepén. Most én őrzöm és használom.








A történet:

Gyerekkoromban minden nyáron Erdőbényén nyaraltam a nagynénémnél. Ő olyan nagymamapótlék volt nekem, sokkal idősebb volt a papámnál. Az apai nagymamámat nem is ismertem. Nagyon olvasós kislány voltam, élénken emlékszem rá, hogy bárhová mentünk vendégségbe a szüleimmel, én mindig kerestem valami könyvet a vendéglátóink "könyvtárában" és amíg a felnőttek beszélgettek, én beültem egy sarokba és olvastam. Mindenevő voltam, a kezembe került Ráth-Végh Istvántól kezdve Agatha Christie-ig minden, sőt egy helyen Courths-Mahler egyik regénye is (híres volt a giccses regényeiről, vagy hírhedt?).
Az különben megérne egy külön szociológiai felmérést, hogy milyen könyveik voltak akkoriban a rokonoknak, ismerősöknek.
Nyaranta Bori néninél is sokat olvastam és amikor elfogytak az otthonról vitt könyvek, ráfanyalodtam a nagynéném készletére.
Kis túlzással két könyv volt a birtokában: a Biblia és Az Inyesmester nagy szakácskönyve. Így aztán elkezdtem olvasni a szakácskönyvet, különösen szerettem benne a fejezetek elején található hosszú történeteket, bevezetőket. Először csak olvastam belőle, aztán elkezdtem főzni is. Később "kölcsönkértem" a könyvet a nagynénémtől, ami aztán valahogy nem került vissza hozzá. Most már nem is tudnám kinek visszaadni.
Valahol itt születhetett és tart azóta is a gasztrónómiai szenvedélyem.

21 megjegyzés to VKF! XXIV. - Házi kifli kelesztés nélkül - Az ínyesmester nagy szakácskönyvéből:

"saját levében" írta...

Nálam is Ínyesmester a No.1! Képes voltam régi újságokat lapozgatni a könyvtárban, hogy "eredetiben" olvashassam az írásait.

Vesta írta...

Hú, de egyre gondoltunk :))
Kipróbálom a Te kiflidet is! Érdekes, hogy írod, nem ropogós a héja, mert a fotón pont olyannak néz ki!
És az a sós perec recept utána a könyvben! Nem próbáltad még megcsinálni? El nem tudom képzelni, hogy lehet perec alakban kifőzni, de biztos működik a dolog!

lúdanyó írta...

Vesta! A kiflin vannak ropogós kis sarkok, de a héja nem olyan mint egy igazán ropogós kiflié. A perecet még nem próbáltam, de most már ki fogom. :)

Saját levében! Olyan írásai vannak Magyar Eleknek a korabeli újságokban mint a bevezető történetek? Azokra én is kiváncsi lennék! Te aztán tényleg "megszállott" vagy :)))

Vesta írta...

Lehet, hogy én is megpróbálom a perecet, bár van egy sima sütős perec receptem is! Ha megelőzöl, feltétlenül írd meg az eredményt!

Gabriella írta...

Nagyon irígy lettem erre a könyvre!!! :-))))

Azt hiszem ez a VKF nagyon sokunkban a nagyszülöknél töltött emlékeket fogja felhozni. :-)))

Gabriella

lúdanyó írta...

Vesta, úgy döntöttem, hogy még a hét végén kipróbálom :) Él az emlékeimben egy olyan perec, amit Erdőbényén lakodalomban lehetett enni, össze voltak fűzve egy zsinóron és ha jól emlékszem a vőfély vitte őket. Ropogósak voltak és úgy rémlik, hogy azokat is kifőzték vízben.

Gabriella, lehetsz is! :)))
Az az igazság, hogy szeretnék majd én is ilyen nagymama lenni, akire az unokái szívesen fognak emlékezni :)) A főztjére különösen! :))

citromfű írta...

Nagyon guszta a kifli! És egy újabb régi szakácskönyv, amire elkezdek majd vágyódni... No ezt a receptet feltétlen ki fogom próbálni!

lúdanyó írta...

Köszönöm Citromfű! Finom is, egyszerű is. Megnézem neked szivesen ezt a könyvet is :)))

Vegavarázs írta...

Jöttem körülnézni, nagyon klassz oldalad van! Be kell vallanom, irigylem a könyvedet. Megláttam a fotón a sós perec receptjét, és gondoltam, megírom, hogy tedd fel azt is. Aztán látom, hogy mások már megelőztek. Várjuk a perecet!

Belly írta...

Szia!

Nekem még nem volt szerencsém az Ínyesmesterhez,de azt tudom,hogy Magyar Bálint{a képviselő}az unokája dolgozik rajta,hogy cenzúra nélkül,teljes terjedelmében újra megjelentesse.

Vesta írta...

Én pedig akkor megsütöm a perecet a saját receptem szerint, és majd összevetjük a kettőt :)

lúdanyó írta...

Vegavarázs köszönöm :) Azon gondolkodtam, hogy vajon Ínyesmester milyen perecre gondolhatott: az egyszerű karikára (lsd. frászkarika) vagy a mai perec formára ? Ki fogom próbálni mind a kettőt, bár szerintem, ha főzni kell, akkor talán célszerűbb a sima karika. (Erdőbényén ilyen volt a zsinórra felfűzött perec).

Vesta, lesz nagy perec forduló? :))

Belly, nagyon klassz a könyv mai szemmel is. Rejtély, hogy az ötvenes években hogy jelenhetett meg ilyen könyv, ami tele van francia, angol, német receptekkel (na jó, van benne orosz is :)), különleges hozzávalókkal, olyanokkal, amikről még csak nem is hallottak akkoriban az egyszerű emberek, megvásárolni meg végképp nem lehetett őket.
Viszont kíváncsi lennék, hogy ami nekem van az cenzúrázott vagy az a teljes? Azt tudod, hogy mikor jelent meg teljes kiadás és mióta cenzúrázták?

napmátka írta...

A könyvet ismerem, de nem figyeltem még fel erre a receptre. Tetszik nagyon, ki fogom próbálni.

lúdanyó írta...

Annyi recept van benne, hogy nem is csoda :)

Cukroskata írta...

Nekem is az Ínyesmester volt az egyik kedvenc szakácskönyvem. Sajnos amikor a lányom elköltözött a nagy osztozkodásnál az övé lett, de gondolkodom rajta, hogy megveszem az új kiadást, mert nagyon hiányzik. :-(
Gyönyörűek a kiflik.

lúdanyó írta...

Köszönöm :). Nálunk is lesznek majd "harcok", ha sor kerül egy ilyen költözésre. Én pl. a Horváth Ilonát hoztam el a mamámtól.

stampoasis (alias nokedli) írta...

nekem is ugyanez a kiadás van meg 1955-böl. 40 forintba került anno. a nagymamám példánya volt, nagy becsben is örzöm és szívesen olvasgatok benne.

Grenadine írta...

az én Ínyesmesterem piros!! de ugyanilyen állapotban van :)
és a legesleg alapabb alapvetés a konyhámban.

Maczkohathy írta...

Eddig két Ínyesmesterem van, az egyik a háború előtti reprintje, a másik 1981-es Minderva kiadás.

zsuzsanna karacsony írta...

Köszönöm a receptet Lúdanyó! Kipróbaltam magában és sajttal töltve is. El sem hittem, hogy ilyen gyorsan kész lett. Vajjal, meg anélkül is isteni! :)

lúdanyó írta...

Zsuzsi, nagyon örülök, hogy megsütötted és jól is sikerült :) Csokival is nagyon finom.